10. Fejezet

* Niall szemszöge*

Nagyon rossz volt hogy így tudta meg, az igazat. A szemeibe ott ragyogót a csalódottság, a megbántottság, és per pillanat a gyűlöletet is. Pillantására szívem össze szorult.
-Vigyél haza! -követelte.
-Nem lehet.
-Miért nem? Niall ez tudod minek számít? Elrablásnak -mondta dühösen
-Veszélyben vagy.
-És akkor mi lesz az anyámmal? És miféle veszélyben vagyok?
-Jobb ha nem tudod.
-Persze, csak nem tudsz semmit mondani, ezért nem mondod el.
-Most akkor hagytalak volna ott hogy darabokra tépjenek ?! -kiabáltam, mire kicsit össze rezzent.
-Kik téptek volna darabokra és miért?
-Nem mondhatom el. -mondtam, mire felnevetett. Zavarodottan néztem rá
-Persze, vagy csak egy ürügyet keresel hogy elrabolj.
-Tori tudod hogy nem tennék ilyet.
-Ebben már nem vagyok biztos -mondta, és kifelé kezdett menni mire én elkaptam csuklóját.
-Farkas vérűek. Valamiért a te véred különleges erővel bír ezért akarnak megölni téged. A legfelsőbb tanács nem rég rendelt el neked védelmet, mert ha ők megszerzik a véredet, minket elpusztítanának és az emberiséget is. -mikor ki mondtam a szavakat láttam hogy nagyon sápadt és hogy elájulni készül, persze hiszen sok vért vesztett miattam. Majd közelebb húztam őt derekánál fogva, nem ellenkezett. Majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira, viszonozta s lehunyta szemit. Karjaimban esett össze, majd felkaptam és vissza raktam az ágyra és egy csókot nyomtam feje búbjára.


*Olivér szemszöge*

Nem sikerült elkapnunk a lény, ezért nagyot fogunk kapni a alfa vezértől. Hogy ha nem kapja meg amit akar, akkor nagy baj lesz... Szerencsénk lesz ha túl éljük. Lassan vágtatunk vissza a nagy barlangunkba amit az otthonunknak hívunk, ma csak én és a Ya Ou mentünk Sziki és Benny vadásztak. Kicsit izgatott vagyok mert holnap telihold. Ami azt jelenti hogy önkéntelenül és akaratunk ellenére változunk át farkassá és reggelig úgy is maradunk, én szokás szerint elvesztem az ön kontrollt, ezért engem el kell zárni. Félek a holnaptól és a mától is egyaránt, ki tudja hogy megélem-e a holnapot? És ha miattam bántják Ya Ou-t is......

**

Persze, azt hittem megöl e helyet már ma itt kell dekkolnom, a biztonságos páncél teremben, hogy lehet egy barlangban ilyen? Ráadásul éheznem kell ma és holnap is. A percek lassan teltek el, szörnyű volt, már kezdek éhezni... Persze órákkal később már dörömböltem az éhség miatt, ki akartam egyszerűen törni, de nem lehetett. Kurva életbe. Káromkodtam magamba. Egyre jobban éheztem, gondolom az arcom már sápadt volt, majd neki dőltem a páncélnak és lecsúsztam mivel a lábaim már nem bírták el testemet. De abban a tudatban vagyok itt hogy Ya Ou-nak semmi baja. Bele túrtam szőke festett hajamba, és lecsuktam szemeimet.
    

Sziasztok! Ez a rész eléggé rövidre sikeredet. De ha tetszett akkor iratkozzatok fel, komizzatok és pipáljatok ezzel ellenben csatlakozzatok a fb csoporthoz is hol első kézből kapod meg :)) Köszönöm a figyelmet :)